A baba fejlődésének főbb állomásai: az átfordulás

A nap, amikor a baba egyedül megfordul, az első lépése egy új, szabadabb mozgású élet felé. Tanuljuk meg, hogyan segíthetünk neki elérni ezt a mérföldkövet – és hogyan vigyázzunk rá, amikor már elérte.

Amikor a baba magától átfordul, az az első formája annak, hogy önállóan helyet változtasson és ez még csak egy ízelítő azokból az izgalmas motorikus fejlődésekből, mint a mászás, felállás és járás, amik hamarosan következnek. Tudjuk meg, mikor is sikerül neki először átfordulnia és hogyan őrizhetjük meg kis örökmozgónk biztonságát.

Mikor fog megfordulni kisbabánk?

Lehet, hogy már 3 hónaposan is meg tud fordulni hátáról a hasára, de elképzelhető, hogy akár 6 hónapos koráig is várnunk kell a fordítottjára, a hasáról a hátára való átfordulásra. Ami ezek között van, az motorikus fejlődés szempontjából tökéletesen normálisnak mondható.

Ha még nem kezdett el forogni kisbabánk, figyeljünk azokra a jelekre, amelyek szerint hamarosan fog: először a kezével fogja segíteni magát abban, hogy a hátát kihomorítsa és a mellét megemelje. El fog kezdeni a hasán ringatózni és a lábával rugdalózni, sőt akár apró úszó mozdulatokat is próbálhat végezni a karjával. Ez egy igen izgalmas időszak magunk és a baba számára is, ahogyan bátorítjuk őt abban, hogy minden energiáját ezekbe az erőfeszítésekbe fektesse. Amikor végre sikerrel jár, az egy izgalmas és erős kötődést eredményező pillanat mindkettőnk számára.

Több dolgot is tehetünk, amivel elősegíthetjük kisbabánk átfordulását:

1. Használjuk ki a feltűnő babajátékok erejét. Gyermekünk néhány kedves tárgyának az elérhetőnél kissé távolabb helyezésével arra fogjuk ösztökélni, hogy feléjük mozogjon.

2. Ne feledkezzünk meg a hason fekvős időszakról sem. Azzal, hogy a hasán fekve is tölt időt, babánk dolgozni fog azon, hogy karjaira nyomást helyezzen és hátát homorítva felemelje a fejét és a mellét. Ezek fontos motoros fejlődési készségek és izomképző tevékenységek, amelyek végül az átforduláshoz vezetnek.

3. Legyünk lelkesek! Babánk reagálni fog a hangunkban rejlő izgatottságra és boldog arcunkra, amikor valamit jól csinál, ezért legyünk pozitívak. Ezeknek a mozgásoknak mindegyike erősíti gyermekünk testét és felkészíti arra, hogy először át tudjon fordulni. A mi dolgunk az, hogy készen álljunk arra, ha ez bekövetkezik, úgyhogy mindig tartsuk szemmel, ha magasabb felületen van (mint például az ágy vagy a pelenkázó asztal), mert különben le is gurulhat ezekről.

Amint gyermekünk először átfordult, utána már nincs megállás! Az átfordulás általában egy lépcsőfokot jelent a mászás irányában – de vannak babák, akik annyira szeretik csinálni, hogy inkább azt (vagy esetleg más mozgást, mint pl. a popsin csúszást vagy csúszkálást) választják a mászás helyett.

Végül még egy fontos megjegyzés a motoros fejlődéshez: a legtöbb baba 6 hónapos kora környékére már átfordul. Ha a miénk esetleg még nem tette volna, forduljunk gyermekorvosunkhoz, hogy ellenőrizzük, minden rendben van-e. Minden baba a saját tempójában fejlődik, de azért az orvossal való egyeztetés és aggályaink vele való megosztása soha nem árthat.