Tanácsok az ikreket váró, koraszülésre számító kismamáknak

Amikor valaki megtudja, hogy ikrekkek várandós, számtalan érzés tör elő benne, beleértve a korai szülés lehetőségének rettegett gondolatát. Megtudtam, hogy egy átlagos terhesség nagyjából 35 hétig tart, 38 hetes maximum időtartammal. A elején az orvosom a jelek alapján azt gondolta, hogy a terhességem el fog húzódni 38 hétig.

A 27. hét környékén azonban elkezdődtek a fájások, és már kicsit ki is tágultam. Az orvos javaslatára ezért ágyban kellett maradom, és egy otthoni monitorral követték nyomon a fájásokat, naponta kétszer. A nőgyógyászom szerint mostmár az volt a valószínűbb, hogy a 34. héten fogok szülni, így a babák koraszülöttek lesznek.

A párommal még az ágynyugalom előtt bementünk az újszülött intenzív osztályra, és felkészültünk arra az esetre, ha idő előtt indulna meg a szülés. A NIC (neonatális intenzív centrum) az inkubátorokkal, csöppnyi koraszülött babákkal és azzal a sok csipogó hanggal meglehetősen nyomasztó volt.

A 30. hét környékén bent töltöttem egy éjszakát a kórházban, ahol szteroidokat kaptam a babák tüdejének fejlesztésére, és különböző gyógyszerekkel próbálták megszüntetni a fájásaimat. Szerencsére a szülés kihúzta a 34. hétig, és gyönyörű kisbabáim születtek.

A lányaim nagyjából 2 kilósak voltak. A szülés előtti hetek nagy érzelmi megpróbáltatást jelentettek, most pedig hihetetlen boldogsággal töltött el, hogy mindketten egészségesek és itt vannak velem.

Számomra az egyik legnehezebb dolog a koraszülésben az volt, hogy nem tarthattam a kezemben a kicsiket azonnal. Kevéssel este hét előtt jöttek világra, de éjfélig nem is láthattam őket, leszámítva egy gyors pillantást, amikor eltolták mellettem az inkubátorokat. Egészen másnapig nem is foghattam meg Babettet, és a harmadik napig is várni kellett, mire Bíborkát is felvehettük. Mindkét kislánynak légzőkészüléke és etetőcsöve volt, infúziót kaptak, de szerencsére erősek voltak.

Minden nappal egyre jobban fejlődtek, megtanulták, hogyan kell enni, állandó volt a testhőmérsékletük, és a súlyuk is gyarapodott. Újdonsült anyukaként olyan büszke voltam, és izgatott, amikor elérték ezeket a mérföldköveket, hiszen ez azt jelentette, hogy hamarosan hazajöhetnek velünk.

Amikor a gyermekünket az újszülött intenzív osztályon látjuk, mindig gondoljunk arra, hogy ez a legjobb hely a számára, mert itt megkapja azt az orvosi ellátást, amire szüksége van. Használjuk ki az időt, hogy megtanuljuk, hogyan is kell bánni egy koraszülött babával, és, ha bármi kérdés felmerül bennünk, kérdezzük meg a nővéreket. Ez az idő is el fog repülni! Mi, 11 nap elteltével már haza is vihettük a lányokat!