Hogyan vezessük rá csemeténket az osztozás fogalmára?

Shalom Fisch

Egy kisgyermek számára fontos a dolgok megosztásának megtanulása. Amennyiben ezen a téren nehézségeket tapasztalunk, az alábbi tippek segítenek e fontos képesség elsajátításában, hogy a játék mindenki számára örömteli legyen.

Mutassunk jó példát!

Először is mutassunk gyermekünknek jó példát azzal, hogy megosztjuk dolgainkat házastársunkkal, gyermekeinkkel, és másokkal! Amikor éppen megosztunk valakivel valamit, hívjuk fel a kisgyermek figyelmét ennek fontosságára, hogy tudatosodjon benne az élmény! Egy alkalom után még nem feltétlenül veszi át jó szokásunkat, de egy idő után a következetesen látott jó példa biztosan megteszi jótékony hatását.

Dicsérjük a jó viselkedést!

Figyeljük, hogy gyermekünk mikor oszt meg valakivel valamit, legyen az egy másik kisgyerek, egy felnőtt, vagy mi magunk, és dicsérjük meg, hogy mennyire ügyes! Nemcsak jól fog esni neki, hanem ettől kezdve úgy fog önmagára tekinteni, mint egy olyan kisgyerekre, aki szívesen megosztja a játékait. Ez pedig kihat további viselkedésére!

Hívjunk át másokat játszani!

Egy kisgyermeknek sok időre van szüksége, hogy megtanulja megosztani dolgait. A szülői felügyelet és időnkénti terelgetés mellett szervezett közös játék kiváló lehetőséget nyújt a szociális készségek gyakorlásához.

Mindenkinek saját játék

A legtöbb konfliktus akkor alakul ki, amikor két kisgyermek ugyanakkor, ugyanazzal a játékkal szeretne játszani. Ez egyszerűen elkerülhető, ha minden gyereknek ugyanolyan játékot adunk.

Természetesen nem lehet minden játékból annyit venni, mint ahány gyerek akar játszani vele, de hasonló játékból akadhat otthon több is. Az is megoldást jelenthet, ha olyan játékot ajánlunk fel ‛pótlékként’, amely még a megirigyelt játéknál is kedvesebb a gyermek számára.

Gyakoroltassuk a felváltva játszást!

A három-négy éves kor alatti kisgyermekek általában sokat játszanak egymás mellett, azaz egymás közelében – nem együtt, hanem külön-külön. Ez egy teljesen természetes fejlődési szakasz, amely eredményeképpen egy játék miatt kialakult konfliktust nem rendezhetünk el úgy, hogy megkérjük a gyerekeket, játsszanak együtt.

Sokkal hatékonyabb, ha azt javasoljuk, hogy felváltva játsszanak egy adott játékkal. Természetesen ilyen idős korban nem elvárható, hogy aki éppen nem játszik, az kivárja a sorát, de ha valami más játékkal szórakoztatjuk, egy idő után ő fog következni, és így mindenki sorra kerül. Könnyítsük meg a gyerekek dolgát azzal, hogy előre jelezzük, amikor nemsokára a másik következik.

Hogy milyen hosszú idő után adja oda egyik gyermek a másiknak a játékot? Ezt mindig csak adott helyzetben tudjuk eldönteni, hiszen minden gyermek más-más temperamentumú, másként reagál. Általában jellemző, hogy ilyen korban nem túl türelmesek a kicsik, tehát inkább rövid ideig engedjük, hogy ‘birtokoljanak’ egy megosztott játékot: pár percnél ne tovább, de ha tudjuk, hogy van a társaságban valaki, akinek még nagy kihívás a játék megosztása, legyen egy perc ez az időtartam.

Készítsük elő a terepet!

Vannak játékok, amelyeket egyszerűen nem lesz hajlandó megosztani gyermekünk, vagy azért mert még új, vagy mert túlságosan szereti. Ezért mielőtt áthívunk magunkhoz másokat közös játékra, beszéljük meg gyermekünkkel! Emlékeztessük, hogy a barátja jön játszani hozzánk, és nagyon jó lesz együtt!

Kérdezzük meg gyermekünket, hogy van-e olyan játék, amit nem szívesen oszt meg! Ha vannak ilyenek, tegyük el egy biztonságos helyre, és a közös játék után vegyük elő. Abban viszont egyezzünk meg, hogy a többi játékot meg kell osztania a vendéggel.

Legyünk reálisak!

Végül, de nem utolsó sorban ne felejtsük, hogy a dolgok megosztásának képessége fokozatosan alakul ki, nem egyik napról a másikra. Sok gyermeknél vannak csúcs- és mélypontok ezen a téren is.

Tűzzünk ki a kisgyermek számára célokat, de legyünk reálisak! Egy kis türelemmel, jól időzített segítséggel és sok-sok szeretettel gyermekünk egy sor olyan képességet fog elsajátítani, amelyekre egész életén át szüksége lesz.