Hogyan kommunikálnak a babák?

Hogyan kommunikálnak a babák?

Annette Karmiloff-Smith PhD, FBA, FMedSci, MAE

Mielőtt a baba szavakat mond, hangokkal és gesztusokkal kommunikál. Akár mosolyog vagy sír, rugdalózik vagy integet, elmondjuk neked, hogy a kommunikáció ezen korai formája miért fontos és hogyan tudod szülőként ösztönözni.

Bevezető

A csecsemő számára mindennél fontosabb az egyre mélyebb érzelmi kötődés kialakulása szüleivel. Ez a gyermeknevelés egyik alappillére is, amely a szülők számára is rendkívül fontos. Mi is lehet szívmelengetőbb egy kisbaba első mosolyánál, első gőgicsélésénél, első ’pá-pá’-jánál, és persze az első emberi nyelvhez hasonlítható hangoknál!
Cikkünkben először a gesztusok olyan korai előzményeiről írunk mint a sírás, a mosolygás, és a nemtetszés kifejezése, majd a spontán gesztusoknak a csecsemővel való kommunikációban betöltött fontos szerepéről, és végül megnézzük a spontán gesztusokon túlmenő, egyfajta babajelnyelv megtanításának előnyeit és hátrányait.

Hol kezdődik egy beszélgetés? Mikor alakul ki az érzelmi kötődés?

Régen azt gondolták, hogy igazi párbeszédről a baba 18-24 hónapos korától beszélhetünk, amikor már képes rövid mondatokat mondani. Most viszont kiderült, hogy a dialógus sokkal korábban megvalósul, mint ahogyan korábban hittük. A párbeszéd csírája már a méhben, az utolsó trimeszterben megfigyelhető. Amikor az anya érzi, hogy a magzat megmozdul, gyakran beszél a pocaklakóhoz, és amikor az meghallja anyja hangját, gyakran megáll egy pillanatra és csak azután kezd újra mozogni, amire az anya a ‘beszélgetés’ folytatásával reagál. Az ilyen mini párbeszédek gyakran akkor alakulnak ki,a mikor az anyuka éppen pihen és jobban érzi a magzat mozgását. A szülők az újszülöttel születése első pillanatától párbeszédet kezdeményeznek; ez ösztönös reakció, nem is tudnának másként tenni. Úgy beszélgetnek a csecsemőhöz, mintha az mindent értene: "Jó reggelt, bogaram, hogy vagy ma?” mondják szinte énekelve, hogy felkeltsék a baba figyelmét. És erre nemsokára a baba egy lábrúgással válaszol. Aztán a szülő önkéntelenül kivárja a baba reakcióját, mivel ‘ő következik’ ebben a még csírájában lévő, nyelv-előtti beszélgetésben.

A sírás mint a kommunikáció egyik formája

A kisbaba természetesen a beszéd képességének elsajátítása előtt is számos módon ki tudja fejezni szándékait és érzéseit. Vajon a sírás is egy kommunikációs eszköz? A csecsemő a sírással jelzi, hogy éhes, fáj valamije, ki kell cserélni a pelusát, vagy egyszerűen csak társaságra vágyik. A szülő fontos feladata, hogy megértse a sírás jelentését. Érdekes, hogy az első hónapokban egyre inkább megtanulunk különbséget tenni a különböző sírások között: az anyukák felismerik, hogy melyik sírásnak mi a jelentése. Ne felejtsük, hogy a csecsemővel való kommunikáció kétirányú folyamat, azaz minél pontosabban reagálunk a baba sírásaira, annál jobban megerősítjük benne az adott sírásfajta jelentését. Így jön létre fokozatosan az érzelmi kötődés. Mindez a szülői lét fontos vetülete. Később, tipegő korban a gyermek persze a síráson kívül más eszközökkel is kifejezi negatív érzelmeit, például az asztalra csapással vagy a lábával való dobbantással. Az még vita tárgya, hogy a sírások és a harag egyéb kifejeződései gesztusnak számítanak-e.

A mosolygás és a grimasz mint a kommunikáció formái

A baba eszköztárában a mosolygás és a grimasz is képes szülei kommunikációs magatartására hatást gyakorolni. Tulajdonképpen a csecsemő első ‘mosolya’ is csak egy grimasz, de a szülők olyan eksztatikusan reagálnak rá, azt gondolva, hogy egyet mosolygott a baba, hogy ők maguk is mosolyognak. Ezt látva a csecsemő rájön, hogy ezzel a grimasszal nagyon pozitív érzéseket képes kiváltani a környezetében, ezért megpróbálja megismételni a ‘mosolyt’. Így kialakul egy kellemes interakció... Egyesek szerint a babák álmukban is gyakorolják e grimaszokat. Te láttad már, amikor éjszaka bementél a kisbabádhoz, hogy álmában mosolyog és grimaszokat vág?

A csecsemőkkel folytatott korai kommunikáció

A korai sírás, illetve a mosoly és a nemtetszés kifejezésén túl a baba szüleinek nyálbuborékokkal és gőgicséléssel válaszol. A legtöbb baba 10-13 hónapos kora előtt nem képes felismerhető szavakat alkotni. Ez persze nem azt jelenti, hogy addig nem foglalkozik a nyelvvel. Kutatások szerint a csecsemők nagyon is tisztában vannak a nyelvvel már jóval az első hangok kimondása előtt is. Születéskor meg tudják különböztetni anyanyelvüket (amelyet az anyaméhben hallottak) más nyelvektől, képesek különbséget tenni az általuk hallott /pa/ és /ba/ között, valamint 8 hónapos korukban a feléjük áramló beszédet már szorgalmasan szavakra bontják. Igaz ugyan, hogy a kezdetektől folyamatosan dolgozzák fel a feléjük érkező nyelvet, sokkal több időbe telik számukra, hogy saját hangjaikat és szavaikat kimondják. A gügyögés kb. 5-6 hónapos korban kezdődik, amikor a babák próbálnak egyes hangokat ismételgetni. A sok gyakorlás ellenére még el kell telnie 3-4 hónapnak, mire a legtöbb baba felismerhető szavakat tud kimondani.
De miért tart mindez olyan sokáig? Az egyik ok az artikulációs készségek fejlődésének nehézségeiben rejlik, mivel a csöppségek csak ezután képesek ajkukat a szavak kimondásához szükséges hangokhoz formázni. A fejlődés kezdeti szakaszában a nagymotoros készségek még fejlettebbek a finommotorikánál, amely a beszéd artikulációjához is nélkülözhetetlen. Több hónapba telik, amíg a csecsemő artikulációs bázisa eléri azt a fokot, hogy képes legyen az őt körülvevő nyelv kiejtésére, legyen az angol, francia, japán, vagy bármi más. Az artikulációs rendszerükben lévő izmok még képlékenyek, majd egyre inkább ahhoz a nyelvhez igazodnak, amelyet hallanak és próbálnak utánozni. A gügyögés tehát az artikulációs rendszer kialakulásában központi szerepet tölt be. A csecsemők hatékonyan kommunikálnak már az első bűvös szavak kimondása előtt is. Ebben a gesztusoknak jut hatalmas szerep.

A gesztusok szerepe a kommunikációban

A beszéden kívül mindannyian akaratlanul is gesztikulálunk. Ha megfigyelünk néhány beszélgető embert, észrevehetjük, hogy közben milyen sokat gesztikulálnak a kezeikkel. Régen azt gondolták, hogy csak az olaszok gesztikulálnak, de körültekintő tanulmányok kimutatták, hogy az amúgy ‘visszafogott’ britek is sok gesztikulációval beszélnek. Te próbáltál már gesztikulálás nélkül beszélni? Ha megpróbálnád, azt tapasztalnád, hogy nehezebben menne a beszéd, pont azért, mert a gesztikulálás természetes kiegészítője a beszédnek. Amennyire a gesztikulálás természetes a felnőttek között, a szülők és gyermekek között is épp annyira az.

Mik a gyerekek első gesztusai?

A gesztusok jellemzően nagyon kifejezőek, vagyis tömören utalnak az általuk hordozott jelentésre. Például, ha azt akarod testbeszéddel kifejezni, hogy ‘enni’, valószínűleg a szádhoz emeled az ujjaidat és az ajkaid mozgatásával imitálnád az evést, annak ellenére, hogy az ‘enni’ szó kiejtése ettől merőben eltér. Vannak ennél sokkal hagyományosabb gesztusok is, mint például az integetés elbúcsúzáskor. A pszichológusok által 39 országban használt MacArthur-Bates Kommunikatív Fejlődési Adattár (KOFA) a következő 12 spontán kommunikációs gesztust sorolja fel a csecsemők korai fejlődési szakaszában, főként az első életév vége felé:
Kinyújtja a karját, hogy szüleinek megmutasson valamit, amit a kezében tart; jelentése: “Nézd mi van nálam!”
Mutat (kinyújtott karral és mutatóujjal) valamilyen érdekes tárgy vagy esemény felé; jelentése: "Te is nézd velem együtt ezt az érdekes dolgot!”
Odanyújt és odaad a szülőnek egy kezében tartott tárgyat; jelentése: "Vedd el!”
Magától integet, amikor valaki elmegy; jelentése: “Pápá"
Felfelé nyújtja karjait; jelentése: "Azt akarom, hogy vegyél fel!”
Fejét oldalirányban mozgatja; jelentése:" Nem"
Függőlegesen bólint; jelentése:" Igen"
Ujjait zárt ajkaira helyezve gesztikulál; jelentése: "Csöndben"
Karja kinyújtásával és kezei ki-be nyitogatásával kér valamit; jelentése: "Kérem!" vagy" Nyisd ki!"
Messziről puszikat dob; jelentése: "Kedvellek téged"
Cuppant egyet ajkaival egy "nyamm-nyamm" gesztus kíséretében; jelentése "Ez finom"
Megrántja a vállát és/vagy kifordítja tenyerét, jelentése:"Mind elfogyott" vagy "hová tűnt?"
A legtöbb kisgyermek a fenti gesztusokat első életéve végén és második életéve első felében használja. Természetesen ezek közül a gesztusok közül sokat a szüleiktől tanulnak el, akik beszéd közben gesztikulálnak. Ahhoz, hogy a kisgyermek saját gesztusainak tekinthessük őket, spontán kell, hogy előforduljanak és nem szüleik gesztusának azonnali utánzásaként. Tehát, ha például éppen egy pá-pá gesztust tettünk és a babát biztatjuk, hogy utánozza, ez még nem számít sajátjának. Ha viszont spontán használja ugyanezt a gesztust, amikor valaki kimegy a szobából, anélkül, hogy mi külön erre buzdítottuk volna, akkor már a baba saját gesztusáról beszélhetünk.

A mutatás mint az egyik legfontosabb korai kommunikációs gesztus

A fenti listában szerepelt az a gyakori gesztus, amikor a csecsemő kinyújtott karral és mutatóujjal valamire mutat. Érdekes, hogy a mutatás kifejezetten az emberre jellemző. A csimpánzok, akik az evolúciót tekintve legközelebbi rokonaink, nem mutatnak, és nem használják az ún. csippentő mozdulatot, amikor egy kis tárgyat a hüvelyk- és mutatóujjuk között tartanak. Ha kis méretű tárgyat akarnak felvenni, maximum arra képesek, hogy mutatóujjukat a kezük többi része felé mozdítják el. De senki nem látott még csimpánzt mutatni. Ezzel szemben a mutatás gesztusa nagyon jellemző a kisbabákra. A rendes mutatás rendszerint 9 hónapos korban figyelhető meg, amikor a baba elsajátítja a csippentő mozdulatot. 9 hónapos kora előtt a baba jellemzően ökölbe tett kézzel nyújtja ki a karját, általában azért, mert valamit el akar érni. A pszichológusok ezt a mozdulatot "instrumentális mutatásnak" hívják. Amikor a kinyújtott karhoz kinyújtott mutatóujj is társul, ezt is jelentheti: "nézd, valami érdekes esemény zajlik ott, amire fel szeretném hívni a figyelmedet". Ezt úgy hívjuk, hogy "deklaratív mutatás" és az első életév végén jelenik meg. Igazi mérföldkőnek számít. Mint minden más esetben, a babát úgy ösztönözhetjük a mutató gesztus használatára, ha élénk érdeklődést mutatunk gesztusai irányában.

Babajelnyelv

Lehet-e a baba természetes gesztikulálási hajlamát arra használni, hogy hatékonyabbá tegyük a közte és köztünk lévő kommunikációt? Ugyanezt a kérdést vetette fel néhány gyermekpszichológus. Arra voltak kíváncsiak, hogy meg lehet-e a kisbabákat tanítani a kezükkel való manuális kommunikációra akkor, amikor szájuk még nem elég fejlett az orális kommunikációhoz. Más szóval meg akarták tudni, hogy ki lehet-e használni a csecsemők kézügyességét, amelyről úgy tudjuk, hogy a verbális készségek előtt fejlődik ki. Ennek eredményeként jött létre a “babajelnyelv”, amely egy gesztusokon alapuló, a baba és a szülők közötti kommunikációt megkönnyítő jelrendszer.

Mi a babajelnyelv?

Mindenekelőtt fontos tisztáznunk, hogy a babajelnyelv valójában nem nyelv, hanem az orális beszéd szimbólumokból álló kiegészítője. A babajelnyelv kitalált manuális gesztusokból áll, amelyek kifejezőek, mivel erősen kapcsolódnak ahhoz a tárgyhoz vagy eseményhez, amire utalnak. Konkrét példával élve, az "éhes" babajelét úgy mutatjuk, hogy nyelvünkkel az ajkainkat nyalogatjuk és jobb kezünkkel a hasunkat fel-le irányban simogatjuk; az "éhes" jele pedig abból áll, hogy mindkét mutatóujjunkkal felfelé, a kinyitott szemeink fölé mutatunk, majd az ujjainkat leengedjük és szemeinket becsukjuk. Néhány babajel valós jelnyelvből származik – főként azok, amelyek kifejezőek – de míg a valódi jelnyelv a jeleket gyorsan teljes mondatokká fűzi, éppúgy mint a beszélt nyelvek, viszont nem rendelkezik kiforrott nyelvtani komplexitással, hanem különálló szavakat használ, vagy maximum 2-3 szavas kedves kifejezéseket alkot, mint például az “én enni”.

Amit a babajelnyelv nem jelent

A babajelnyelv nem igazi nyelv. Nagyban eltér például a brit jelnyelvtől, amely egy teljes értékű emberi nyelv gazdag szókinccsel és összetett nyelvtannal. Egy valódi jelnyelvvel mindent ki lehet fejezni, mint amit a beszélt nyelvben, még elvont vagy feltételes gondolatokat is. A kezek, az arc és a testhelyzet mind részt vesz a jelnyelvben, de a központi szerepet a kezek térben elfoglalt helyzete játssza. A jelnyelvben még "suttogni" is lehet: az egyik kezet az ölben kis területen mozgatva csökkentjük az egyébként a jelnyelvhez használt tér szokásos területét (amely a jelelő előtti félkör alakú tér). A brit jelnyelv nyelvtana annyira eltér az angol nyelvétől, mint pl. az angol nyelvtan a franciától. A világ minden jelnyelve az azt ‘beszélő’ süket közösség által használt saját szókinccsel és nyelvtannak bír. Összegezve tehát: a babajelnyelv merőben eltér a valódi jelnyelvektől.

Hogyan használjuk a babajelnyelvet?

Fontos tudnunk, hogy a babák csak akkor tudják elsajátítani a szavakat és a babajeleket, ha már megfelelő kognitív képességekkel rendelkeznek, mint például a közös figyelem. Ez azt jelenti, hogy a babának képesnek kell lennie szemkontaktusban maradni szüleivel, követnie a szülő valamely megnevezett vagy jelelt tárgyra irányuló tekintetét, majd felismernie a szülő által az adott dologra vagy eseményre használt szót/babajelet. Az első életévben ezek a készségek lassan fejlődnek. Természetesen a kisebb babákat is meg lehet tanítani a hangok és babajelek imitálására, de ha nem érettek ezek szimbolikus alkalmazására, akkor itt csak motorikus mintákról beszélhetünk, amelyeknek nem sok közük van a jelentés megértéséhez és kifejezéséhez.
Azok, akik már alkalmazták a babajelnyelvet, azt tapasztalták, hogy míg 6-7 hónapos kortól már bevezethetők a jelek, a leghatékonyabban 11 hónapos kor körül használhatók, amikor a csecsemő már számos hangot képes kimondani és egyértelműen fel tudja hívni mások figyelmét a környezetében lévő tárgyakra. A babajelnyelv mindig a beszéddel együtt használandó: amikor az anyuka azt mondja: "Álmos vagy?”, közben az “alszik” jelét jeleli. Minden esetben arra buzdítjuk a szülőket, hogy a kimondott szót és a babajelet egyidejűleg alkalmazzák, hiszen ezeknek a kommunikációt célzó jeleknek nem feladatuk a kimondott szót helyettesíteni.
A babajelnyelvet leginkább úgy érdemes felfognunk, mint egyfajta kiterjesztett gesztikulálás. Más szóval, a babajelnyelv egy természetesen előforduló, bár valamelyest korlátozott szimbolikus gesztushasználat. A szülők a babához beszélve természetesen sok gesztust használnak: például az elbúcsúzás, a puszi adás, az ölelés, az elfogyott és hasonló fogalmak kifejezésére. A babajelnyelv tehát ösztönös gesztikulációs hajlamunkra épül.

Hozzájárul-e a babajelnyelv a nyelvi fejlődéshez?

Egyes gyermekpszichológusok szerint azok a babák, akiknek szülei használják a babajelnyelvet első gesztikulált jeleiket három hónappal az első kimondott szavaik előtt képesek megalkotni. Mindazonáltal, a témához kapcsolódó szakirodalmat mélyrehatóan vizsgáló tanulmányban azt olvashatjuk, hogy megfelelő elemzés után kiderült: az első babajelek és az első kimondott szavak körülbelül ugyanakkor jelentek meg. Ha arra gondolunk, hogy mind a babajelnyelv, mind a beszéd megjelenése ugyanazon kognitív feltételekhez kötött, ezek egyidejű megjelenése teljességgel érthető.
Minden gyermek ugyanúgy sajátítja el a babajelnyelvet? A babajelnyelvről írt tanulmányok azt mutatják, hogy hatalmas eltérések vannak a téren, hogy egy baba használja-e a babajelnyelvet. Az első 5-15 gesztikulációs jellel kapcsolatban kiderült, hogy vannak babák, akik hamar beszélni kezdenek és mégsem mutatnak érdeklődést a babajelek iránt, mások mind a beszéd, mind a babajelnyelvet egyszerre és hatékonyan képesek használni, és megint mások mindkét területen lassúak. Szinte minden gyermek, aki a beszélt nyelvvel és a babajelnyelvvel is találkozik átmegy egy olyan bimodális szakaszon, amikor a kettőt egymás mellett használja. A gyerekek jellemzően bizonyos dolgokra jeleket, másokra szavakat használnak. Az angol “flower” azaz "virág" szót nehéz kiejteni a benne található hangok miatt, azért inkább az ezt kifejező babajelet használják (egy egyszerű, a kéz szagolását mutató gesztus) a nehéz szó kimondása helyett. Más esetekben viszont a kimondott szót részesítik előnyben. A kutatások szerint a babajelnyelv használata 19-26 hónapos korban rohamosan visszaesik, majd teljesen eltűnik a legtöbb baba eszköztárából.

Káros-e a babajelnyelv bevezetése?

Egy bizonyított tudományos eredmény szerint a babajelnyelv nem kifejezetten gyorsítja fel a nyelv elsajátítását, de bizonyosan nem is akadályozza a beszélt nyelv megtanulását. Természetesen a legtöbb anyuka hatékonyan tud kommunikálni kisbabájával babajelnyelv nélkül is, hiszen hamar megtanulja, hogy mit fejeznek ki a különböző sírások. Úgy tűnik, a baba és a szülők már az első hónapokban jól megértik egymást, a beszélt nyelv korlátaival együtt is. Amennyiben a szülők mégis a babajelnyelv használata mellett döntenek, gyakorolniuk kell a jeleket és folyékonyan kell azt ‘beszélniük’ mielőtt a babának megtanítják, mivel csak így válhat a beszélt nyelv természetes kiegészítőjévé. A legfontosabb az, hogy a szülők kisbabájukkal természetes és nem ‘oktató’ módon kommunikáljanak.
A babajelnyelv nagyon hasznos olyan családokban, ahol már előfordult nyelvi fogyatékosság, vagy megkésett beszédfejlődés, amely inkább a fiúkra jellemző. A gesztikuláción alapuló nyelvek más formáit, mint pl. a Makatont, több évtizede használják a tanulási nehézséggel küszködő gyermekekkel, tehát ilyen értelemben a babajelnyelv nem újdonság. Újszerűsége inkább a nem fogyatékkal élő babákra való kiterjesztésében rejlik.

Serkenti-e a babajelnyelv használata a szociális készségeket?

A szakirodalom egyes megállapításai szerint a babajelnyelv hozzájárul a baba és a szülő közötti szociális érintkezéshez. Sajnos a megfelelő kontrollcsoportok hiányában és a vizsgált minta kis mérete miatt nehéz értékelni e megállapítások valóságtartalmát. Ha igaz lenne az, hogy a jelelés fejleszti a szociális készségeket és oldja a csecsemők kommunikációs frusztráltságát, akkor a siket jelelő szülők siket csecsemőinek kevésbé kéne frusztráltnak lenniük halló társaikkal összehasonlítva, és nem mennének keresztül a dackorszakon! Ezt tudományos adatokkal eddig még nem támasztották alá. Bár sok szülő szívesen használja a babajelnyelvet, mások mesterségesnek érzik és egy idő után abbahagyják. Tehát csak abban az esetben érdemes belekezdeni a babajelnyelv használatába, ha mi magunk természetesen tudjuk alkalmazni. Ha egy szülő láthatóan elgondolkozik azon, hogy hogyan fejezzen ki valamit, az már nem természetes. Fontos tudnunk, hogy a babajelnyelvre nem szabad a baba IQ-jának növelésére használt eszközként tekintenünk, hiszen ekkor a szülőből ‘oktató’ válik, és elvész a babajelnyelv élvezetes kommunikációt szolgáló spontaneitása.

Végső következtetések

Amennyiben természetesen használjuk, a babajelnyelv szórakoztató kiegészítése a beszédnek, de semmi esetre sem helyettesítheti a beszédet, meseolvasást és a játékot. Bár az alvás közbeni gesztikulációról még nem végeztek kutatást, nagy valószínűséggel az agy ilyenkor foglalja össze a nap folyamán tanult gesztusokat és a babák alvás közben gyakorolják a kommunikációs jeleket. Egy sokat gesztikuláló kisbaba édesanyja egy kifejezetten kedves történetet mesélt el:
"A jelet, amit a "villogásra" használt ő találta ki – fogta a jobb kezét, a tenyerével az arca felé fordítva, kinyújtott ujjakkal, az arcától kb. 15-20 centire tartotta, és a füle és a szája között ide-oda mozgatta. Ez egy rögtön felismerhető jel, és csak ezt használja a zseblámpára. (Néhány jele több mindent is jelent: ugyanazt használja például a “tűz”, a “gyümölcslé” és a “pillangó” kifejezésére! Ez néha kissé össze is zavar minket!) Minden alkalommal ugyanazt a jelet használja: amikor lát egy zseblámpát, és amikor mesében olvassuk. Korábban nem figyeltem őt alvás közben, így nem tudom, hogy máskor is ‘jelelt-e’ álmában, mindenesetre teljesen elvarázsolt vele. Mivel kb. másfél perc eltolódással kétszer használta a zseblámpa jelet, nem véletlennek tűnt, hanem inkább egy reakciónak valamire, amiről éppen álmodott. Jelenleg kb. 30 jel található a szókincsében – azt hiszem több ‘éjszakai megfigyelést’ kell végeznem, ha meg szeretném tudni miről álmodik!"
Ha a szülő képes teljes természetességgel megvalósítani a bimodális gesztus/beszédet, akkor a babajelnyelv színesebb és mókásabb interakciót eredményezhet a csecsemővel. Mindennél fontosabb, hogy gyermekünk élvezze a párbeszédet, aktívan művelje azt, egyre függetlenebben legyen képes kifejezni magát, és sikeresen kommunikáljon másokkal. Az, hogy ez a beszéd és az azt kiegészítő ösztönös gesztusok által vagy a beszéd és a babajelnyelv együttes alkalmazásával jön létre már egyéni döntés kérdése.

Ez is érdekelhet: