5 tipp a kisgyermekünk és a házikedvencünk békés együttélése érdekében

5 tipp a kisgyermekünk és a házikedvencünk békés együttélése érdekében

Suzanne Dixon

Nehéz megérteni mi is történik pontosan, amikor egy gyermek bántalmaz egy kisállatot. Hiába tudjuk felnőttként, hogy ez helytelen, egy kisgyermek számára ez sokkal összetettebb.

1. A kor, mint tényező


Egy 2 évnél fiatalabb kisgyermeknél, az állat bántalmazása általában a kíváncsiság eredménye, hiszen érdekli, hogyan is reagál az állat az őt érő hatásokra.

Ebben a korban még nem igazán értik, hogy mit is jelent pontosan az „óvatosan” vagy a „simogasd szépen” kifejezés. Tanúsítsunk jó magaviseletet az állat körül, de soha ne essünk bele abba a hibába, hogy azt gondoljuk, ez a kicsi számára is magától értetődő. Ebben a korban a gyerekek nincsenek tisztában a kegyetlenség fogalmával, ezért mindig tartsuk őket szemmel és előzzük meg a meggondolatlan lépéseket!

2.Őrködő szemek


Ebben a korban még nem sok értelme van a háziállat tartásának, ezért ha a gyermek kedvéért gondolkozunk ebben, akkor még várathat magára a „projekt”!

Amennyiben már a gyermekünk születése előtt élt velünk házikedvenc, vagy a nagyobb testvér tartott állatot, akkor ne várjuk túl sok oktató jellegű ismerkedést, sokkal inkább kiemelkedően magas kíváncsiságot.
A kistermetű állatok, mint a hörcsög, a nyuszi vagy kiscica nagyon aranyosak, de nem a legalkalmasabbak egy tipegő számára! Kerüljük a sérüléseket mindkét oldalról azáltal, hogy a pici állatkákat ketrecben tartjuk.

3.Értsük meg a féltékenységet!


A durvaság lehet, hogy a féltékenység fogalmában gyökeredzik. Néha egy kisállat, vagy egy gyermek féltékeny lesz a felnőtt másra fordított figyelmére. Ha szeretetre és hűségre ösztönözzük őket, egy kis irigység elkerülhetetlen, így előfordulhat, hogy a tipegő és a házikedvenc egy időre hátat fordítanak egymásnak.

4.Kezdjük el már most a tanítást!


2 vagy 3 éves kor után a gyerekek sokkal inkább érzik, hogyan is kell viselkedni egy kisállattal, de még mindig nem értik, mit is érez a jószág. Képesek felfogni hogy mit kell játszani, de azt még talán nem, hogy hogyan. Ebben a korban a kicsik már megértik, mit jelent a „Dobd el neki a labdát és mondd, hogy hozza vissza!”, de azt nem, hogy „Légy kíméletes!” vagy „Légy kedves!”

Inkább mutassuk, mint mondjuk, hogyan kell viselkedni az állat körül, mert így a csemeténk is könnyebben tanul. A véletlenszerű durvaság a tanulófolyamat része lehet, de szükség van a szülőre, hogy megtanítsa az állathoz való viszonyulás szabályaira!

5.Figyeljünk a szándékos bántalmazásra!


Egy 3 éven felüli gyermek, - aki felfogja a kíméletesség fogalmát az állattal szemben, és ennek ellenére bántalmazza azt, - egy külön eset. Ezt a kicsit valami nagyon frusztrálja és az állaton vezeti azt le.
Figyeljünk oda arra, hogy milyen jelentést is hordoz magában a viselkedése. Néha ez a magaviselet a stresszel, az otthoni változásokkal vagy egy közelgő nagy eseménnyel áll kapcsolatban. Beszéljünk gyermekünkkel az aggodalmainkról és derítsük ki, hogy van e valami baj a háttérben. Mint mindig, ilyen esetben sem szabad habozni a külső segítségért való folyamodáshoz, ami segít kideríteni, hogy mi is állhat az agressziója hátterében!

Ez is érdekelhet: