Anyukától anyukáknak: történet az éjszakai alvásról

Íme csöppségem alvás-története.

Lassan, de biztosan

Mire Izabella három hónapos lett, közösen kialakítottunk egy rutint az esti lefekvéshez: fürdés, etetés, mese, kiságy. Ez a rendszer segített neki a nap végén a megnyugvásban, és tudta, hogy elérkezett a pihenés ideje. Így hajnal kettőig szépen aludt, amikor is torka szakadtából követelte a következő etetést.

A siker kapujában

Iza hajnalban egyre később ébredt fel, amely nemcsak hatalmas lépés egy kisbaba fejlődésében, de számomra is plusz pihenést jelentett. Azt a célt tűztem ki, hogy a fektetéstől reggel ötig aludjon.

Sikerült!

Amikor Iza először aludt 7 órát egyvégtében kicsit váratlanul is ért. Tudtam, hogy egyszer eljön az a nap, amikor végigalussza az éjszakát, de sajnos a testem már ‘riasztott’ és korábban ébredtem, mint ő. A tejet rendszeresen le kellett fejni, ezért amíg ő édesen aludt, én fent voltam, és a melleim fájdalmasan feszítettek a telítettségtől!

Gyors szoptatás

Amint Izabella felébredt, rögtön megszoptattam, és megkönnyebbültem. Mindkét mellemből nagy adagot szopizott ki, és jóllakottan rögtön el is aludt!

Eltelt egy újabb hét, és a melleim igazodtak az új rendhez. Szerencsére Izabella is megtartotta azt a jó szokását, hogy átalussza az éjszakát.

Pár évvel később Izabellából nagyon jó alvó vált. Igaz néha visszavágyok arra az időszakra, amikor még csecsemő volt, az éjszakázás egyértelműen nem hiányzik. Most már mindketten sokkal jobban alszunk!