Viselkedés az asztalnál. Családi szokások, babaétkezés, napi rutin.

Annette Karmiloff-Smith & Malte Mienert PhD, FBA, FMedSci, MAE & Prof. Dr.

2014. 10. 17.

A viselkedési szokások kezdeti kialakításához a családi ebédlőasztal kiválóan alkalmas.

A kezdetek

A mindennapos közös családi étkezés lehetőséget biztosít a gyerek számára, hogy felvegye a napi rutint és kövesse mindazokat a viselkedési formákat, amelyeket látott és mi tanítottunk neki. Legyen az egy egyszerű „köszönöm” a kapott tányérért, az asztalhoz ülés előtti kézmosás, az, hogy teli szájjal nem beszélünk vagy a kés és villa helyes tartása. Az étkezési idő az egyik legjobb lehetőség arra, hogy példát mutassunk és lehetővé tegyük a pici számára, hogy elsajátítsa a követendő magatartásforát. Ez nap egyik olyan időpontja, amikor a gyerek a szülőkkel leülhet és beszállhat a beszélgetésbe. A mindennapi és a családi körben kialakított rutin nagyon fontos részét képzi a gyerekek életének.

Terítsük meg együtt az asztalt!

Gyermekünk élvezni fogja a felelősséget, ami az asztal megterítésével jár, segít neki megérteni a különböző evőeszközök célját és segít fejleszteni a számolási képességét, ahogy megtanulja kiosztani a késeket, villákat és kanalakat az asztalnál ülőknek. Ahogy együtt terítünk, vegyük végig az evőeszközöket, hogy megértse, mit-hová kell tenni. Magyarázzuk el neki, hogy a késnek miért van recés éle, és hogyan lehet késsel és villával tartani és felvágni az ételt. Amikor befejeztük, játsszunk egy játékot azáltal, hogy összekeverünk mindent és megnézzük, hogy magától meg tudja-e újra teríteni.

Tudsz úgy enni, mint anya és apa?

Felnőttként ösztönösen tudjuk, hogy illetlenség kiköpni az ételt vagy nyitott szájjal enni. Ugyanakkor ezek olyan viselkedések, amelyeket a gyerekünknek még meg kell tanulnia, főleg mielőtt közösségbe kerül, ahol jól kell viselkedni mások előtt. Íme néhány tipp ahhoz, hogy megtanítsuk a gyerekünket, hogyan fogyassza el az ételét: • Várjuk meg, amíg mindenki leült az asztalhoz mielőtt a gyerek elkezdi az étkezést! • Kérjük meg, hogy szépen és egyenesen üljön. Ez nem csak udvariasság; segíti az emésztést is. • Tegyük a gyerek tányérját egy alátétre, ami arra fogja ösztönözni, hogy egy helyben és könnyen elérhető helyen tartsa. • Használjunk megfelelő méretű gyerek evőeszközt, amit könnyen tud kezelni. Egy napon, kijelenti majd, hogy „rendes” evőeszközt szeretne, szóval legyünk felkészülve a nagy koszra! • Bátorítsuk a gyerekünket, hogy minden falat után tegye vissza a tányérra az evőeszközt, és ne a levegőben hadonásszon vele! Összezárva tegye le, mutatva ezzel, hogy végzett. • Amikor először kezd a csemeténk evőeszközt használni, vágjuk fel neki kis darabokra az ételt, amíg begyakorolja a kanalazó mozdulatot. Amikor már ügyesen megy, mutassuk, meg, hogyan tudja felvágni magának, úgy, hogy akkora darabokat vágjon le amekkorákat, meg tud rágni. • Keltsük föl az érdeklődését a fogyasztott ételek iránt, úgy, hogy megkérjük, mondja el mi van a tányérján, és annak milyen íze van. Kérdezzük meg, hogy minek van hasonló íze, ezzel fejlesszük a rendező képességét. • Kérjük meg a gyerekünket, hogy maradjon az asztalnál ülve mindaddig, amíg mindenki be nem fejezte az evést. Utána kérheti, hogy leszálljon. A közös étkezések rendkívül fontos részét képezik a napi és családi rutinnak.