Gyakori alvásproblémák és megoldások

Suzanne Dixon

Minden szülő számára gondot jelent a gyermek altatása és az, hogy ha egyszer lefektetjük a kicsit, ott is maradjon az ágyában. Az altatással, alvással kapcsolatos problémákról sokszor olvashatunk online, és talán ez az egyik leggyakrabban intézett kérdés a gyerekorvosokhoz is.

Vessünk egy pillantást az alvásra a gyerek szemszögéből, így megismerhetjük a velejáró problémákat, egyben megoldást találhatunk a szülők számára is.

A titok nyitja: a szokások kialakítása

A gyerekek akkor tudnak a legjobban alkalmazkodni valamihez, ha találnak egyfajta mintát a tevékenységben, amire támaszkodhatnak. A rendszeres alvásidő és az esti tevékenységek rutinja hozzásegítik a kicsit, hogy megértse, mi az, amit várunk tőle.

Amennyiben a lefekvés ideje, helye, vagy a köré kialakított rutin folyamatosan változik, szorongás, zavartság, és kétségek merülhetnek fel csemeténkben. Bár minden gyerkőc más-más mértékben támaszkodik a rendszerességre, mégis mindnyájuknak szüksége van egyfajta esti rutinra.

Az ideális esti rutin bármely kisgyermek esetében nagyjából 30 percig tart. Ebbe beletartozik a fürdetés, az ölelés, a meseolvasás vagy dúdolás. Ha az erre szánt idő kitolódik, a gyerekek inkább felélénkülnek, mintsem, hogy megnyugodnának. Viszont, ha túl rövid, akkor rohanásnak érezheti.

Ha a hétvégi és a hétköznapi altatás idő közt több mint egy óra eltérés van, abból hétfőn gondok adódhatnak. Igyekezzünk egy megszokott menetrendhez tartani magunkat! Ez a terv nehéz lehet az olyan családok számára, akik hétvégenként szeretnek sokáig aludni, mégis a tapasztalataim azt mutatják, hogyha legalább az egyik szülő felkel a kicsihez szombaton illetve vasárnap reggel, az egész nap sokkal könnyedebben fog telni.

Ügyeljünk arra, hogy a gyermek minden nap ugyanott aludjon. A helyszínek változtatása, különböző ágyakban, a földön vagy a kanapén való alvás megnehezítik, hogy a kicsi beleszokjon az adott mintába.

Alvás = elválás?

Egy gyermek szemszögéből az alvás egyfajta elszigetelődés a szülőktől, testvérektől, játékoktól, a nap izgalmas eseményeitől és bármi mástól, ami az otthonában zajlik.

Miért is adná fel mindezt oly könnyen, különösen, ha ezzel azt eredményezi, hogy egy sötét szobában van, ahol az ágy alatt szörnyek rejtőzhetnek, szellemek szökhetnek be az ablakon, vagy kígyók csúszkálhatnak a takaró alatt? Semelyik gyermek nem fekszik le némi küzdelem és utasítás nélkül, és egyikük sem alszik a saját ágyában, ha mi magunk nem állítunk fel bizonyos szigorú szabályokat, amelyeket következetesen be is tartunk és tartatunk.

A lefektetés a szülőnek is egyfajta elválást jelent. Habár a legtöbb szülő azt mondja, hogy készen áll „elengedni” csemetéjét egy hosszú nap után, sokuk mégis küzd ezzel a problémával. Így vegyes üzeneteket közvetítenek a pici felé, s csak részben érvényesítik a rutint, nem képesek megadni azt a fegyelmet, amire szükség lenne ahhoz, hogy a gyereket az önálló alvásra ösztönözzék.

Szülőként fel kell ismernünk a saját problémáinkat az elválasztással kapcsolatban, mielőtt a gyermek gondjait és nehézségeit próbálnánk megoldani.

Fejrázás és testringatás

Sok gyerek alkalmaz ritmikus, ismétlődő mozdulatot saját maga elaltatására, vagy az éjszaka közben a visszaalváshoz. Ez az első életévben gyakori, és 2 éves korra nagyjából meg is szűnik.

A kicsik akár fél órán keresztül is képesek izegni-mozogni, de nem kell aggódni, ezzel nem igazán tudnak magukban kárt tenni. Ezt a viselkedést nem lehet megakadályozni, viszont íme néhány tipp, amivel kicsit csöndesebbé, és kényelmesebbé tehetjük ezeket a mozdulatokat:

• A kiságyat helyezzük a faltól távol! • A bölcső lábára helyezzünk gumitappancsot, ami megakadályozza a nyikorgást. • Béleljük ki a kiságy felső részét. A bélést jól biztosítsuk, így nem fog a gyermek alatt csúszkálni, vagy helyezzünk el az ágy mellett egy sámlit. A rögzítés ne legyen több, mint 15 cm. • Ne menjünk be a gyerekszobába ellenőrizni a kicsit, amennyiben tudjuk, hogy hajlamos az efféle viselkedésre. A jelenlétünkkel erősíthetjük ezeket a mozdulatokat, így egyfajta figyelemfelkeltéssé változhat át, mintsem, hogy saját magát nyugtassa vele.

Vízivás

Azokat a csöppségeket, akik lefekvés után folyamatosan ugrálnak, mozgolódnak, azonnal vissza kell dugni az ágyba. Egymondatos magyarázat bőven elegendő, nincs szükség hosszabb vitákra, alkudozásokra, „még egy kis TV nézésre”. Csak tegyük vissza az ágyikóba, takarjuk be és hagyjuk ott.

Előfordulhat, hogy százszor is el kell mindezt ismételnünk amíg ott is marad, különösen, ha nem erősítettük meg korábban az alvási szabályokat. Fel kell készülnünk a felmerülő nehézségekre, de mindenképpen hozzá kell szoktatnunk a picit, hogy lefekvés előtt egy pohár víz és egy pisilés bőven elég.

Alvás a szülők ágyában

Ha semmiképpen sem szeretnénk, hogy a gyerkőc a mi ágyunkban aludjon, minden egyes alkalommal csendben vigyük vissza a saját ágyába, mindenféle magyarázat nélkül. Fontos megjegyezni, hogy ha hagyjuk neki, hogy reggel bemásszon hozzánk, és ott folytassa az alvást, nem fogja megérteni, hogy miben más, ha ugyanezt az éjszaka közepén teszi meg. Olyan gyermekek esetében, akik már hosszabb ideje a szüleikkel alszanak, jó megoldás lehet, ha egy hálózsákot helyezünk a földre az ágyunk mellé, és folyamatosan jutalmazzuk őt, amikor közelebb és közelebb viszi a saját szobájához. Ez segíti az elválást mindkét fél számára.

Rémálmok

A rossz álom az élettapasztalatok aktív rendezésére utaló jel. Bár a gyerekek képesek az éjszaka folyamán bármikor álmodni, ahogy nőnek, egyre inkább hajnalban fognak álmodni, ahogyan a felnőttek is.

Mindannyiunk esetében az álmok, rémálmok egyfajta stresszkezelésként és a rajtunk lévő nyomás feldolgozására szolgálnak. A gyermekek attól a ponttól kezdve képesek álmodni, ahogy megtanulnak beszélni. A kisebb gyerkőcök viszont általában nem emlékeznek az álmukra, még azokra sem, amelyek felébresztik őket. Mivel az álmok tartalma nem olyan fontos, így ne is próbáljuk kierőszakolni a kicsiből. Amennyiben viszont csemeténk rendszeresen ugyanazt álmodja, érdemes egészségügyi tanácsadóhoz fordulni, és tanácsot kérni azzal kapcsolatban, hogyan vezesse le a stresszt.

Éjszakai rettegés

A sorozatos hirtelen éjszakai ébredések általában éjfél előtt jelentkeznek, és 2-6 éves kor között gyakoriak. A gyerek ilyenkor kipirult, leizzadt, zaklatott. Ijesztő lehet a szülő számára, hiszen a kicsi rémisztő látványt nyújt; vad a tekintete, és erőtlenül mozgolódik. Azonban ez nem jelent semmit, és csemeténk reggelre nem is fog emlékezni rá. Nem fog válaszolni a kényelmi intézkedéseinkre sem. Igyekezzünk biztonságban tudni, hogyha éjszaka a szobájában mászkálna, ne essen baja.

Nem kell aggódnunk, ki fogja nőni ezt is. Valószínűleg saját magunknak, vagy házastársunknak is volt hasonló időszaka gyermekkorában.

Az éjszakai rettegés kezelése

• Alakítsuk a környezetet biztonságosabbá, azzal, hogy minden veszélyes és törékeny tárgyat elteszünk a szobából, és a kiságy környékéről. A padlót fedjük le valami puhával, például egy szőnyeggel, vagy egy pléddel. • Biztosítsunk nyugodt körülményeket! Kapcsoljuk le a fényeket, ne legyen bekapcsolva sem a TV sem a rádió a közelben. • Ne próbáljuk nyugtatgatni ölelésekkel, nem fog rá válaszolni, és sok gyermek esetében ez még csak ront a helyzeten! • Várjuk meg, míg a gyerek újra elalszik, mielőtt kimennénk a szobából! • Kerüljük a kifáradást. Elképzelhető, hogy csemeténknek korábbi lefekvésre, vagy egy délutáni alvásra van szüksége.

Alvajárás és beszéd

Mind az alvajárás, mind az álomban beszélés egyfajta részleges ébredés, és gyakran előfordul a családokban. Ezek felerősödhetnek fokozott stressz esetén, és többnyire a fiúknál figyelhetjük meg őket. Kisgyermekeknél előfordulhat különösebb stresszhelyzet nélkül is. Legtöbbjük ezt a korral együtt kinövi. Az éjszakai beszélgetést nem kell túl komolyan vennünk, hiszen nem sok jelentősége van. Semmiképp sem ingereljük az alvajáró, vagy beszélő gyereket, mert aggódni fog, hogy elárult valamilyen titkot álmában, vagy nem mer majd egy kis barátjánál emiatt ottaludni. Bátorítsuk csemeténket, hogy mindez teljesen normális, mindössze annyi történik,hogy az éles esze és a képzelete éjszaka is ébren van. Reggelre már nem fog emlékezni semmire!

Hogyan birkózzunk meg az alvajárással?

• Távolítsunk el minden tárgyat - különösen a törékenyeket - a szoba padlójáról, beleértve a szőnyeget is. • Tegyünk egy csengőt a gyerekszoba ajtajára, így hallani fogjuk, mikor lépi át a küszöböt a kicsi. • A lépcsőfeljárót védjük le kapukkal! • Amennyiben emeletes ágyban alszik a gyerkőc, mindenképp vegyük ki abból. Ha eddig nem földszinti szobában aludt volna, akkor helyezzük át oda. • Győződjünk meg arról, hogy minden ablak, szekrény, zuhanyzóajtó törésálló.