Minden, amit a picik alvásáról és alvásproblámáiról tudni kell

Dieter Wolke PhD Dipl-Psych AFBPsS C.Psychol.

Gyermekünk ellenáll a lefekvésnek? Nehezen alussza végig nyugodtan az éjszakát? Járjunk utána, miért állnak ellen a gyerekek az alvásnak, és hogyan segíthet ebben a lefekvési rutin kialakítása? Rémálmokkal való küzdelem, alvajárás és hasonlók.

Minden szülőnek meg kell valamilyen szinten küzdenie azért, hogy gyermeke ágyba kerüljön és ott is maradjon. Az altatási nehézségek és az éjszakai mászkálás a leggyakoribb kérdések között szerepel honlapunkon, s engem is ezzel kapcsolatban kérdeznek a legtöbbet. Most megpróbáljuk az alvást a gyermek szemszögéből megtekinteni, majd felfedezni a babák alvási szokásait, a kisgyermekek alvási szokásait, illetve megoldást keresünk a szülőknek.

Minden a megszokáson múlik

A gyerekek akkor tudnak a legjobban alkalmazkodni valamihez, ha találnak egyfajta mintát a tevékenységben, amire támaszkodhatnak. A rendszeres alvásidő és az esti tevékenységek rutinja hozzásegítik a kicsit, hogy megértse, mi az, amit várunk tőle. Amennyiben a lefekvés ideje, helye, vagy a köré kialakított rutin folyamatosan változik, szorongás, zavartság, és kétségek merülhetnek fel csemeténkben. Bár minden gyerkőc más-más mértékben támaszkodik a rendszerességre, mégis mindnyájuknak szüksége van egyfajta esti rutinra.

Az ideális esti rutin bármely kisgyermek esetében nagyjából 30 percig tart. Ebbe beletartozik a fürdetés, az ölelés, a meseolvasás vagy dúdolás. Ha az erre szánt idő kitolódik, a gyerekek inkább felélénkülnek, mintsem, hogy megnyugodnának. Viszont, ha túl rövid, akkor rohanásnak érezheti.

Ha a hétvégi és a hétköznapi altatás idő közt több mint egy óra eltérés van, abból hétfőn gondok adódhatnak. Igyekezzünk egy megszokott menetrendhez tartani magunkat! Ez a terv nehéz lehet az olyan családok számára, akik hétvégenként szeretnek sokáig aludni, mégis a tapasztalataim azt mutatják, hogyha legalább az egyik szülő felkel a kicsihez szombaton illetve vasárnap reggel, az egész nap sokkal könnyedebben fog telni.

Amennyiben lehetséges, gyermekünk aludjon minden este ugyanazon a helyen. Ha folyamatosan változik a hely – különböző ágyak, a kanapé, matrac a földön – akkor sokkal nehezebben alakul majd ki a megfelelő rutin. Ha például arról van szó, hogy a szülők elváltak, szintén érdemes az alvási rutin bizonyos tárgyi képviselőit (pl. egy takarót vagy egy párnát) mindkét helyen megtartani. A külön háztartásban élő szülőknek is érdemes megtartani ugyanazt a szerkezetet.

Az alvás = elválás

Egy gyermek szemszögéből az alvás egyfajta elszigetelődés a szülőktől, testvérektől, játékoktól, a nap izgalmas eseményeitől és bármi mástól, ami az otthonában zajlik. Miért is adná fel mindezt oly könnyen, különösen, ha ezzel azt eredményezi, hogy egy sötét szobában van, ahol az ágy alatt szörnyek rejtőzhetnek, szellemek szökhetnek be az ablakon, vagy kígyók csúszkálhatnak a takaró alatt? Semelyik gyermek nem fekszik le némi küzdelem és utasítás nélkül, és egyikük sem alszik a saját ágyában, ha mi magunk nem állítunk fel bizonyos szigorú szabályokat, amelyeket következetesen be is tartunk és tartatunk.

A lefektetés a szülőnek is egyfajta elválást jelent. Habár a legtöbb szülő azt mondja, hogy készen áll „elengedni” csemetéjét egy hosszú nap után, sokuk mégis küzd ezzel a problémával. Így vegyes üzeneteket közvetítenek a pici felé, s csak részben érvényesítik a rutint, nem képesek megadni azt a fegyelmet, amire szükség lenne ahhoz, hogy a gyereket az önálló alvásra ösztönözzék. Szülőként fel kell ismernünk a saját problémáinkat az elválasztással kapcsolatban, mielőtt a gyermek gondjait és nehézségeit próbálnánk megoldani.

Számos kultúra engedélyezi, hogy a fiatal gyermekek minden esetben szüleik mellett aludjanak, s ezzel nincs is probléma. Sőt mi több, egyes családok, a nagy családi ágyakra esküsznek, amikben mindenki kényelmesen elfér. Ugyanakkor ez a fajta együttalvás csakis akkor működik, ha egyrészt mindenki beleegyezik, másrészt ha mindenkinek a függetlensége és magánélete kiteljesül más módokon. A nyugati társadalmakban a legtöbb család úgy gondolja, hogy a gyermeknek egyedül kell aludnia babakora után. Akárhogy is, ez egy olyan téma, melyet érdemes megvitatnunk párunkkal. A legtöbb szülő azért természetesen befogadja ágyába gyermekét, mikor az beteg, ijedt, vagy nyomás alatt van. Ez is rendben van, de ne felejtsük el azonban, hogy egyértelmű utasítások nélkül nehezen fog visszatérni saját ágyába.

Kérések végtelen áradata

Azt a kisgyermeket, aki lefekvése után bumerángként kiugrik az ágyból, legfeljebb egyetlen mondatból álló magyarázattal, azonnal vissza kell küldeni aludni. Nincs beszélgetés, nincs tárgyalás, nincs több tv nézés. Csendesen vigyük vissza az ágyba, takarjuk be, majd távozzunk. Elképzelhető, hogy eleinte több százszor is el kell majd játszani ezt a folyamatot mielőtt végleg az ágyban marad, különösen ha korábban túl lazán kezeltük ezeket a szabályokat. Legyünk felkészülve, hogy ennek az új rutinnak a felállítása nem kevés küzdelembe fog kerülni. Egy pohár víz elég. Egy túra a bilire elég. Ne felejtsük el, hogy ha egyszer betartatjuk a szabályokat, másszor pedig számtalan pohár vizet és túrát engedélyezünk, akkor egyre nehezebb lesz betartatni a rutint. Legyünk következetesek!

A szülői ágy

Ha semmiképpen sem szeretnénk, hogy a gyerkőc a mi ágyunkban aludjon, minden egyes alkalommal csendben vigyük vissza a saját ágyába, mindenféle magyarázat nélkül. Fontos megjegyezni, hogy ha hagyjuk neki, hogy reggel bemásszon hozzánk, és ott folytassa az alvást, nem fogja megérteni, hogy miben más, ha ugyanezt az éjszaka közepén teszi meg. Olyan gyermekek esetében, akik már hosszabb ideje a szüleikkel alszanak, jó megoldás lehet, ha egy hálózsákot helyezünk a földre az ágyunk mellé, és folyamatosan jutalmazzuk őt, amikor közelebb és közelebb viszi a saját szobájához. Ez segíti az elválást mindkét fél számára.

Rémálmok

A rossz álom az élettapasztalatok aktív rendezésére utaló jel. Bár a gyerekek képesek az éjszaka folyamán bármikor álmodni, ahogy nőnek, egyre inkább hajnalban fognak álmodni, ahogyan a felnőttek is.

Mindannyiunk esetében az álmok, rémálmok egyfajta stresszkezelésként és a rajtunk lévő nyomás feldolgozására szolgálnak. A gyermekek attól a ponttól kezdve képesek álmodni, ahogy megtanulnak beszélni. A kisebb gyerkőcök viszont általában nem emlékeznek az álmukra, még azokra sem, amelyek felébresztik őket. Mivel az álmok tartalma nem olyan fontos, így ne is próbáljuk kierőszakolni a kicsiből. Amennyiben viszont csemeténk rendszeresen ugyanazt álmodja, érdemes egészségügyi tanácsadóhoz fordulni, és tanácsot kérni azzal kapcsolatban, hogyan vezesse le a stresszt.

Éjszakai rettegés

Ezek hirtelen részleges ébredések, melyek leggyakrabban éjfél előtt, az elalvást követő három órán belül történnek. Gyakran magas hangú sikoltással kezdődnek. A gyerekek vörös arccal, izzadtan ébrednek és nem reagálnak a nyugtatásra. Ezek az esetek általában a szülők számára is rémisztőek, a gyerekek ugyanis vad tekintettel, gyakran felülve csapkodnak össze-vissza. Ez azonban nem abnormális vagy káros, a gyermek minden bizonnyal nem is fog semmire sem emlékezni reggel. Amennyiben ilyen történik, a lényeg, hogy amíg a dolog tart, akadályozzuk meg, hogy kárt tegyen magában. Sokan megpróbálják felébreszteni gyermeküket és megbeszélni velük másnap reggel a történteket, s ezzel talán csak aggodalommal töltik el őket. A legjobb ötlet odafigyelni a gyermekre, de nem felébreszteni. Néhány percen belül biztosan megnyugszik majd, másnap pedig szinte biztos, hogy nem emlékszik majd semmire. Ez egy olyan szokás, amit biztosan ki fog majd nőni, a legtöbb ilyen eset 3 és 7 éves kor között fordul elő leggyakrabban.

Alvási nehézségek. Alvajárás és alvabeszélés.

Mindkét jelenség családon belül öröklődik, s romlik fáradtság vagy stressz hatására, illetve sokkal jellemzőbb fiúgyermekek esetén. Mivel a gyerekek kárt tehetnek magukban miközben fel-alá kószálnak, ügyeljünk a padló tisztaságára, s hogy a lépcső el legyen zárva. Rendszeresen kalandozók esetén akár egy riasztót is érdemes az ajtóra szereltetni. A legtöbb gyermek serdülőkorára kinövi ezt a szokást is. Ne vegyük túl komolyan amit ilyenkor hallunk, ugyanis annak minden bizonnyal egyébként sincs sok értelme. Ne piszkáljuk gyermekünket amiért alva jár, azzal csak nyomást helyezünk rá, és félni fog, hogy elárulja titkait. Nyugtassuk meg, hogy ez teljesen normális, és csak élénk képzelőereje hajtja még este is!